HTML

Kulturális gyökérkezelés

A fajdalom minden probléma gyökere.Ha már nem bírod tovább a mainstream tragikus elnyomását, ha már nincs kiút a zene, a filmek, és a színház posztmodern nyomásából, ha már nem bírod az eltunyult agyú, agyonsztárolt kultúrarombolókat, állj a talpadra, és találd meg magad amit szeretsz!Ha az élet mindenképpen orális szex, sohasem mindegy, hogy mely oldalon állsz.Minden problémának van egy gyökere, és ha egy gyökér nagyon be van gyulladva, akkor kezelni kell.De európai módon.

Utolsó kommentek

  • FlybyWire: @Stupidella: Nos, én még pénisszel bárhogy próbálkoztam, hüvelyben fájdalmat okozni sosem tudtam. ... (2009.03.20. 12:29) Most akkor mekkora az igazi?
  • Stupidella: @FlyByWire: mivel kizárt, hogy én lennék a kivételt erősítő szabály, és Te is írod, hogy nem vagyu... (2009.03.20. 12:23) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: Még valami: a párom pedig kifejezetti élvezi, ha kisebb fájdalmakat okozok neki szex ... (2009.03.20. 12:15) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: "Viszont elképzelhető, hogy sok nő arra izgul be állatira, hogy kitöltik, vagy épp a ... (2009.03.20. 12:10) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: Nem egészen, és ezt nem én találtam ki, nézz utána (van erről pár videó is, pl, női e... (2009.03.20. 12:09) Most akkor mekkora az igazi?
  • Utolsó 20

El Polako 2005.11.17. 12:10

Nov.16. szerda

 

Arra voltam kíváncsi, hogy vajon milyen lesz találkozni azzal az emberrel újra, aki egykor az egyik legjobb barátom volt, és egy hónapja nagyon megbántott. Ez a találkozás elkerülhetetlen volt, ugyanis úgy alakult, hogy ismét előadjuk egy darabunkat, a Rómeó és Júliát, és a mai nap már próbálni kellett. Szerencsére én hamarabb érkeztem a Hetényibe, mint ő, pedig nagyon tartottam tőle, hogy hamarabb ott lesz mint én. De a fél három helyett ő csak háromra lépett be az ajtón. A reakciók vegyesek. Szilvi nyakába borul, Soma puszilja, Dorka(azaz Júlia) meg csak ül tovább a laptop előtt és tervezi a Portugál című darabnak a plakátját.. Én meg, …azt  sem tudom mit csináljak, bóklászok össze-vissza, mintha éppen valami nagyon fontos teendőm közepette lennék, aztán mikor közelebb ér,  kezet rázok vele. És ezzel azt hiszem talán végérvényesen megbocsátottam a két hónappal ezelőtti dolgáért.

 

Még barátságunk fénykorában ő ajánlotta föl, hogy dolgozzak náluk, azaz a faterja élelmiszer-boltjában a nyáron. Úgy is lett, a munka ment, minden hétvégén tettem amit kellett, úgy- ahogy, eleinte sokat hibáztam, de ezt az apja nem vette zokon, s a nyár közepére belejöttem. Néha úgy hozta a helyzet, hogy a Puma volt a „főnököm”, mert a fater elment valahova, de bből sem lett konfliktus. Beszéltünk arról, hogy jó lenne szeptemberben is folytatni, és ő is és az apja is azt mondta menjek, ahogy csak tudok. S az őszbe fordulva hétről-hétre romlott a helyzet. A az apja gyanakodni kezdett mindenkire, így rám is, hogy lopok, zavarta, hogy nagy táskával járok. Kamerákat szerelt fel mindenhová a raktárban, és amikor csak a boltban volt , mindenkit kiosztott, fegyelmezett, de a Pumával még mindig jó viszonyban voltam.

 

Rendszerint pénteken este én hívtam föl a főnököm, hogy mikor menjek a hétvégén dolgozni. Sosem beszéltük meg pontosan, hogy meddig maradok mondjuk szombaton, mert ő sohasem tudta megmondani, hiába kérdeztem. Egyszer egy szombaton azonban egy új srác jött, egy olyan, akinek még az sem volt természetes, hogy a polcon levő árukat be kell árazni. Azt hittem, csak helyettesít valakit. Még aznap megbeszéltem, szokás szerint, hogy megyek majd vasárnap, de. Este bementem a boltba, mert egy kollegámmal ott találkoztam, hogy menjünk bulizni, és kiderült: az az új srác van helyettem beosztva másnap, mikor én szoktam reggel menni és mikor már eleve megbeszéltem a főnökkel és ő maga egyezett bele. Úgy éreztem magam, mint akit elárultak. Puma meg csak, mert este már csak ő volt ott, mentve a helyzetet, arra akart rávenni, hogy felezzem el a műszakom egy kollegámmal. No comment. Itt kezdődött a konfliktus.

 

Következő héten rákérdezett, megyek-e a hétvégén, én meg azt válaszoltam, hogy szeretnék, de ez az apjától is függ. Erre felkapta a vizet és kiabálni kezdett velem, ami annyira nem esett jól, hogy otthagytam a picsába. Azon a héten pénteken hívtam az apját, hogy menjek-e, erre az már csak azt válaszolta, hogy ne mert sokan vagyunk.

 

Ebben a helyzetben bármit tehettem volna, de nyilvánvalóvá vált, ennek a barátságnak annyi. És ezzel a kézrázással nyugtáztam e helyzetet. Elveszítettem, és még mindig nem, tudom igazán, hogy miben hibáztam. Fontos volt nekem, és akkor váltunk igazi barátokká, amikor egyszer felhívott, hogy öngyilkos akar lenni az apja miatt, én meg nem hagytam, és vagy két órát beszéltünk még telefonon, megfenyegettem, hogyha folytatta a nyugtatók beszedését, akkor kihívom hozzájuk a mentőket, akik bizony nagy vircsaftot fognak csapni. Erre abbahagyta. Fontos lett nekem ő, mert tudtam, hogy nem akarom elveszíteni, és innentől fogva már minden ajándék volt számomra, az hogy egy darabban szerepelünk, és az is hogy együtt dolgozunk. És most vége. Él, de mégis olyan minta már meghalt volna számomra, mert tudom, hogy vége.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csengettyuur.blog.hu/api/trackback/id/tr68814900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.