Éppen egy nőt bámultam az Astoria
aluljárójában, amikor majdnem pontosan megérkezett Kata. Szerencsémre ezt
észrevette. Vörös forralt bor a Vörösmarty téren. Témák: szalagavató, Csehov,
Moliere, Harry Potter, szerelem, szeretet, s bevallja, azért néha füllent is. Mindegyik
viccemen mosolyog, még azon is amit ki sem mondtam. Megnézzük az élő jászolt,
ami rettentően kicsi, s közben kiderül: nem szereti a cicákat. Szerinte minden
ember legjobban magát szereti, szerintem pedig, ha valaki nem szeret
pletykálkodni, az nem nő, hanem férfi. Az elbúcsúzás baráti, még az utolsó
percben sem próbál elcsábítani. Ez őrjítő! A számát azért elkérem, s az smsben
hazafelé csak ennyit írok: „köszönöm”, ő visszaír kicsit bővebben: „én is
köszönöm”. Ez megint ha „te nem többet, és se kevesebbet” szindróma. Szép ez a
lány, egyelőre, de nem tudom mennyire nő. Márpedig én a nőt keresem, most már
mindenhol, a nőt, aki az első percben szívrohamot okoz. Ettől függetlenül
szeretem a barátnőm, de csak már, mint embert. Egy választása van, nővé érik,
vagy belesimulok ebbe a párkapcsolatba és elveszítem minden férfiasságom.
Természetesen elmaradt ma a PAD próba, de erről sem a Soma, sem én nem tudtam. Rendes volt, mert megvárt. Legalább jót beszélgettünk. Nos, igen, ennyi volt erre az évre a színi. Mérlegeljek?Az egyik serpenyőben egy félkész darab, a másikban pedig egy szétzilált csapat, hangulat kimerülőben, az emberek pedig lézengenek, mert már újra semmi új sem történt velük, hiába akarták. Ég veled Zsófi, Kata, Zuti, Eszter! Két hét múlva talán más lesz…
Még nem vágattam le a hajam, de garantáltan le fogom, mire
elmegyek újra a Potalába.
Utolsó kommentek