HTML

Kulturális gyökérkezelés

A fajdalom minden probléma gyökere.Ha már nem bírod tovább a mainstream tragikus elnyomását, ha már nincs kiút a zene, a filmek, és a színház posztmodern nyomásából, ha már nem bírod az eltunyult agyú, agyonsztárolt kultúrarombolókat, állj a talpadra, és találd meg magad amit szeretsz!Ha az élet mindenképpen orális szex, sohasem mindegy, hogy mely oldalon állsz.Minden problémának van egy gyökere, és ha egy gyökér nagyon be van gyulladva, akkor kezelni kell.De európai módon.

Utolsó kommentek

  • FlybyWire: @Stupidella: Nos, én még pénisszel bárhogy próbálkoztam, hüvelyben fájdalmat okozni sosem tudtam. ... (2009.03.20. 12:29) Most akkor mekkora az igazi?
  • Stupidella: @FlyByWire: mivel kizárt, hogy én lennék a kivételt erősítő szabály, és Te is írod, hogy nem vagyu... (2009.03.20. 12:23) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: Még valami: a párom pedig kifejezetti élvezi, ha kisebb fájdalmakat okozok neki szex ... (2009.03.20. 12:15) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: "Viszont elképzelhető, hogy sok nő arra izgul be állatira, hogy kitöltik, vagy épp a ... (2009.03.20. 12:10) Most akkor mekkora az igazi?
  • FlybyWire: @Stupidella: Nem egészen, és ezt nem én találtam ki, nézz utána (van erről pár videó is, pl, női e... (2009.03.20. 12:09) Most akkor mekkora az igazi?
  • Utolsó 20

El Polako 2006.01.22. 22:59

Na újra itt. Van miről mesélnem, és abban biztos vagyok, hogy semmi lényegeset nem fogok kihagyni. Van mit bepótolnom, ami elsősorban a vizsgaidőszakomnak, másodsorban a trehányságomnak köszönhető. És kissé úgy éreztem nincs értelme már írnom sem. Azt hittem, karácsony után vége az érzelmi életemnek. De menjünk sorban, és tényleg, csak a lényeg, mert ha többet írnék az elmúlt húsz napról, akkor az már akár regény hosszúságú lehetne!

 

Szilveszter:

 

Az év utolsó napján még úgy nézett ki, otthon fogok ülni és tévézni, de nem! Könyörögve kértem a barátnőmet, hogy csak akkor jöjjön velem, ha tényleg igazán van kedve, velem, Somával, Danikával, és a Csabával szilveszterezni. Azt mondta, tényleg van. Bár való igaz nem tudta mire bólint rá, hiszen én se tudtam, azért eleinte egész jól ment neki. Soma lakásán este nyolctól zaba, pijja és szivar. Danika zöldellázott én pedig sokadig pálinka után jöttem rá, igen is létezik még igazi töltött csirkehús! Este tízre már mindenki elfelejtette, hogy hogyan is kell feszengeni. És mi srácok, hamisan, de lelkesen énekelve zötyögtük végig az utat a hévvel a Borárosig. Ott persze, hatos meg ésatöbbi, már fogalmam se volt merre megyek. Cili(a barátnő) már sokszor szégyellte el magát, hogy ilyen emberekkel van. Égő voltam, voltunk neki, de hát mit tudtam ez ellen tenni? Hagytam, hadd forrjon a víz. És a lényeg igazándiból itt van, az egész szilveszter folyamatában úgy lett, olyan lett, mint egy nagy gulyásleves. Na, szóval, most még csak a vízforrásnál tartunk: Torres Dani az egyik utcasarkon belőtte nekünk az irányt, köszönésképpen megjegyeztem, hogy jó hangja van. Erre ő csak mosolygott. Én pedig már éppen a sörömet csókolgattam figyelve sem arra, hogy mit mondok, mit teszek, kivel és miért. Úgy éreztem, vagyok, élek, létezem és ez jó volt. Csak vitt a lábam, vitt a szívem, úgy hírlett ma este régi ismerősökkel találkozunk. És tényleg: Csiba Eszter, Szik Júli(félistennő), Dexter, aki tényleg Dexter, laboratórium nélkül. Bori Viktor, aki akkor is fenomenálisat alkotott Simon Zoli filmjben, amiből végül is nem lett semmi. Itt volt Laslie Layer, July, a párizsi sanzonok ősterméke, a színészkolléga, a lány,aki még nálam is magasabb. És Halasi Dani, a Ed Bundi magyar hangja. Alighogy váltottam pár szót velük, éppen csakhogy összevesztem a barátnőmmel, mert magára hagytam, és még csak ki fel sem szívódott bennem a sör, éjfél lett. Körbe álltunk, kinn az utcán, mert benn nem lehetett hozott pezsgőt inni, és mind a húsz ember miután kinyíltak végre az üvegek egyszerre kezdtünk el visszaszámolni, szépen ütemben. Éjfél volt, egy új, egy ismeretlen év kezdete, és én nem hittem, még mindig nem hittem, hogy vége, vége 2005nek, vége a rossz emlékeknek vége a szenvedésnek. Sokat jelentett nekem minden ölelés, amit az év első percében adtunk egymásnak, örültem, de egyszerre féltem is, hogy az utolsó, hogy a végső év lesz ez ennek a társaságnak, az utolsó év, mikor még úgy gondolunk egymásra, mint diákszínjátszósokra. Öleltem a Szik Júlit, a Somát, a Cilit szorosan, mert fontosak, mert életem meghatározó emberei ők, és akkor kívántam magamban titkon valamit, amely talán megvalósul, talán nem. A húsz kortárs közül, csak egy valakit nem öleltem meg. Erdélyi Timit, a Barátok Közt egykori Tilduskáját nem mertem magamhoz szorítani. Féltem, féltem, hogy ezt majd megint szóvá teszi majd a barátnőm és megint megkapom, hogy felszínes vagyok. Egy pillanatra, egymásra néztünk, tudtam, hogy emlékszik rám, láttam, hogy nem felejtett el, de szemeiből azt olvastam ki, amit én is éreztem: ennek itt nincs helye, sem barátok, sem ismerősök nem vagyunk. Az egy beszélgetés a Bárka színházban nem hozott igazán minket össze. Örültem, hogy látom és annak is, hogy Kálid Artúr is elsétált felénk. S ugyan kezet ráztam vele, de tudtam ő nem emlékszik már rám.

 

Azt hittem a pezsgőbontás után izzadtra táncoljuk magunkat, de csak énekeltünk, körben, egymásba karolva, önfeledtem. Többet ért számomra, mintha csak rángatóztam volna valami zenefélére. Bemehettem volna, táncolhattam volna, de képtelen voltam Somákat kinn hagyni.

Az éjszaka hátralevő része nagyon csúnyán telt el. Barátnőmmel megint összevesztem, lényegtelen miért. S akkor fogalmazódott bennem meg a gondolat: nem akarom ezt csinálni. Somék gyerekesnek tartották mind az ő, mind az én viselkedésemet, hiába akartam, hiába szerettem volna: utólag senki sem értett meg. Kivéve persze Csaba barátomat, akivel már vagy hat éve vagyunk mély, de kissé távolságtartó viszonyban. Tudta mi bánt, tudta mi zavar, mert ismer már régóta, de nem akart semmit mondani, mert kedveli a Cilit, és engem is, és amit halkan megjegyzett abból tudtam, nem akar beleszólni ebbe az egészbe. Ettől függetlenül tudom, hogy nem szabad azt hinnem, hogy amit én érzek, azt más is megértni, nem szabad azt gondolnom, hogy ami nekem fáj, azt majd más is megérti, vagy azt, hogy más is meg akarja érteni. Elég ha én tudom. Márpedig nekem nagyon fájt, hogy a Cili már megint jelenetet rendez,már megint, ráadásul a barátaim előtt, fájt, hogy képtelenek lettünk arra, hogy a problémáinkat mások közreműködése nélkül, együtt oldjuk meg. Úgy éreztem nem akarok többé vele lenni.

 

Január 2. a fekete nap, és a vég háttere

 

Úgy döntöttem, hogy lezárom ezt az időszakot, csak azt nem tudtam, megbánom-e? Féltem, hogy csak egy múló érzésről van szó, féltem, hogy megbántom, és pár nap múlva már újra ölelni akarom őt. Ezért csak annyit mondtam azon az estén, hogy legyen szünet, hogy legyen egy kicsi off. Olyan egyszerűnek tűnt egy pillanatig.

 

DE én nem tudok szakítani, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel. A rá következő nap már úgy tűnt, az off örökké lesz, megtámadhatatlan és végleges. S a következő napok történései azt erősítették meg bennem, hogy hiába, ennek vége kell, hogy legyen. Nagyon sokszor beszéltünk azóta telefonon, mert hívogatott, s gyakran sírásba csukott a  hangja, gyakran éreztem azt, hogy azonnal felhívom és átmegyek hozzá, de a dolgai, azok a bizonyos dolgok amiket  januárban tett, amiket rólam mondott, azok egyszerűen taszítottak és taszítanak attól a gondolattól, hogy mi ketten újra együtt legyünk. Nem, akarja tudomásul venni, hogy már nem vagyok szerelmes belé, nem akarja felfogni, hogy már nem akarok vele lenni. DE a mai beszélgetésünk óta úgy érzem bele törődött a szakításba, és úgy érzem tudja, hogy nem vagyok képes folytatni már ezt. Talán már ő sem. Persze a dologban a legfurcsább az, hogy ő volt aki mindezt felvetette, ő volt aki, azt mondta, hogy nem akarja ezt folytatni. És én is abban voltam, be kell fejezni. És igaza van a bátyámnak, nem létezik szünet egy kapcsolatban, nem létezik olyan, hogy majd egyszer talán. Vége, vége már.

 

Hülyén hangzik, hogy ugyan nem akarok vele lenni,de nem szeretném őt elveszíteni, mint embert. A kis hamis annyit elért életében, amit soha egy nő sem. Hogy egyszerűen csak tudni akarok róla, csak néha szeretnék vele beszélni, csak néha-néha jó lenne majd látni. És szeretném azt is, hogy tartsa meg a jó viszonyt a barátaimmal.

 

Tulajdonképpen velem van a baj. Képetlen vagyok a saját problémáimat is kezelni, és elegem van már magamból is és abból is amit e világtól tavaly kaptam. Össze kell, hogy szedjem magam, hogy újra tudjak szeretni, mindegy kit, csak hogy képes legyek rá. Mert oly súlyos, oly sziklaszerűnek érzem most a szívem.

 

Anna:

 

Az elmúlt egy hét óta aktív a kapcsolat közöttünk, ami már csak azért is furcsa, mert ő sohasem tesz semmit cél nélkül, csak úgy a maga szórakoztatására. Valamit akar. De nem tudom mit. Bízom benne tudja mivel játszik, mert azok a régi érzések nem ültek el iránta, sőt! Most hogy így egyedül vagyok, ő az egyetlen, akivel bármit is el tudnék képzelni. De mit akar, barátkozni, vagy többet? Miért hív sörözni, miért mondja azt, hogy jöjjek be az iskolába beszélgetni, és miért hív fel ez ügyben többször, miért akar velem MSNezni, miért ír üzeneteket IWIW-en, miért mondja azt, hogy jól nézek ki, és a legföbb: miért mondta azt pénteken a Monyóban, hogy MEGCSÓKOLNA!!!Anna nem ilyen, ő sohasem játszana velem, de hát ott van a barátja, mit vár tőlem?És miért mondja ugyanakkor azt, hogy legyünk csak barátok?Miért?

 

Apropó, barát. Az áki a palija, az  idióta. Melina kissé részegen ugyan ezt mondta nekem a Monyó vécéjében, és nagyon sokszor elismételte nekem, hogy ő annak örülne a legjobban, ha én járnék az Annával, mert a húgának életre van szüksége, mert az Áki egy unalmas pöcs, aki csak vigyorog össze-vissza. Hm, el sem tudom mondani mennyire jól esett ez. De könyörgöm, ez most az Anna köre, ha máról-holnapra kirúgná, én nem haboznék!!!De nem akarok újra udvarolni neki, nem akarom, hogy tudja, hogy képes lennék másként is nézni rá!!!

 

És hát én félek is ezt felhozni, mert mindketten bizony nagyon részegek voltak azon a bizonyos Monyó esten!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csengettyuur.blog.hu/api/trackback/id/tr1814910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.