Kulturális gyökérkezelés

Egyszer, de csak egyszer jön el a lehetőség, hogy jóvá tedd a világot.De csak az ezredik éjszakán.

         Hap és Hep jó barátok már jó ideje. Sokszor járnak át azon az erdőn, amely hol félelmetes, hol barátságos, hol menedék számukra, hol pedig egyenesen a  földi pokol. Egy éjszaka azonban történik valami. Mintha valaki meghallotta volna összes panaszukat, és egy varázsló száll alá a Holdról, aki felajánlja, hogy egy éjszaka erejéig különleges erejük lehet. Egyikük úgy dönt talán él vele, még akkor is, ha esetleg nem lesz képes semmilyen jó cselekedetet végre hajtani, és akkor kővé válik hajnalra.

De mi lehet az igazán jó tett, amely egyformán kielégít mindenkit a földön? Pénz? Teremjenek pénzt a fák? Lássanak újra a világtalanok? Vagy folyjon tej és méz a patakokban víz helyett?

Elérkezik a hajnal és semmire sem jutnak a megoldásban. Úgy tűnik elkerülhetetlen a vég. Hap kővé válik. Vagy mégse? Bizony úgy marad minden, ahogy eddig volt, de vajon miért? Elfelejtette volna a varázsló, hogy mit ígért, ha nem jutnak semmire? A válasz egyszerű, hiszen nem feltétlenül kell jót cselekedni, hogy igazán a világ hasznára legyünk, az is elég, ha nem teszünk semmi rosszat…

            Dorde Lebovic nemrég elhunyt szerb író finom játékot űz képzeletünkkel. A darabot nézve várjuk a nagy bonyodalmat, a katarzist, a szokásos színpadi fordulatokat. Ezek azonban elmaradnak, és talán ezzel válik egyszerűen nagyszerűvé a mondanivaló. Az ezredik éjszaka egyszerű tündérmese gyermekeknek és felnőtteknek. Lehetőséget ad arra, egy kicsit magunkat is észre vegyük a színpadon. Nem közhelyszerűen azonban. Persze ki ne akart volna már hatalmas varázslatos erőt, csak egy napra mindenhatóvá válni, és mégis ki lenne képes csak egy kicsit is szembe nézni saját magával?Nem utópisztikus-e egy kicsit, ahogy a negyvenes éveikben járó Hap és Hep magukon elmélkednek, hogy még senki nem tud róluk semmit, hogy még nem híresek. Bizony a manapság, a megélhetési „médiasztárok” világában mennyire szokatlan is ez, hogy valaki úgy akar híres lenni, hogy csinál is valami?Ráadásul valami jót?

            A Pintér Gábor Produkciós Műhely részéről remek választás a Zichy-kastélyban található Térszínház, hiszen stúdió-színpad hangulata kellemes atmoszférát teremt a két szereplőnek. A közönséggel együtt szinte ott ülünk és elmélkedünk Heppel és Happal az erdőben, érezzük a fák, a száraz avar illatát.

            Hep és Hap azonban nem enged el minket, örökké velünk lesznek, sohasem feledjük el a két jó barát történetét.

 Következő előadások:

                                   2009. április 26. 19:00

                                   2009. április 27. 16: 00

Térszínház, Zichy-kastély

1033 Óbuda, Főtér 1.