Beszéljünk egy kicsit a tegnapról.
Előadtunk a Rómeó és Júliát immáron utoljára. A közönség úgy fogadta ahogy, a lényeg az volt, hogy ha már utolsó, akkor hadd szóljon. És szólt is volna, ha nem szól közbe a technika ördöge. Mert egy lámpa meghalt így mindenféle más megoldást kellett találni a világításra. Sebaj. Ez még megoldottunk. De azt már senki sem tudta megoldani, hogy a jó szerencse, vagy tudja az ég mia fasz, egybe tartsa ezt a társaságot egy közös kép erejéig. Fontosabb volt a cigi, a pisi, és a többi...Pedig a Soma kérte és nem is én a "hiteltelen-közbeszólásos, szánalmas, de szeretni való alak"Erről ennyit.
Szomorkodni nem volt idő, mert utána az Amikor a sötétség ránk zárja fogsorát című darabra készülődtünk. Teremátrendezés és a többi. Kiderült: egy szereplő, azaz a Bundi még nincs itt és nem is ér ide kezdésre. Jó. A darabot lenyomtuk, oké. Zuti a drámatanáromat egy bocsánatkérési vihar fogja el és elnézést kér a sráctól, mert ő a hibás, hogy későn szólt a fiúnak. Hullahopp, ez már svédcsavar. Na, jó tegyük fel így van, de az a srác miért nem volt képes jelezni, hogy lehet hogy nem fog ideérni, merthogy...Mindegy én vagyok túl rámenős. Igen, de csak azért mert kedden betelt a pohár. Zuti lebaszott mert "későn" érkeztem. Én mondtam, hogy ő előző nap azt mondta fél háromtól vagyunk, nem...ő egy órát mondott. És ez csak azért esett rosszul, mert abban a színben tűntem fel, aki leszarja ezt az egészet, holott általában én vagyok az aki már kezdés előtt egy fél órával ott van, és általában én vagyok az, aki nem lép le csak úgy azzal, "hogy dolgom van, "meg" tanárhoz megyek, meg "elnézést a késésért, de...", és tényleg nálam is kiorult a bili, mert nem tudja, és nem is akarja észrevenni, hogy én is sokat áldozom azért, hogy itt lehessek, mert a fősikolát bizony hanyagolnom kell. Nem én csak link lehetek, aki szándékosan elfelejti, vagy leszarja hányra kell jönni. A többiek meg azt gondolják a fősikola sétagalopp és igazándiből csak nekik van létjogosultsáuk mindenféle témazárókra hivatkozni, ha szövegtanulásról van szó. A faszt. Elegem lett, és így nagyon inni sincs kedvem velük. Akkor haver vagyok, ha rágó kell, de ha...áh. Szilvi meg bolondítja a fiúket. Ehhez dől oda, meg ahhoz. De unalmas! Kis szerencsétlen ártatlan negyedikesek meg képtelenek megtanulni egy jelenetet, a Szilvi meg engem basz le, hogy ugyan miért nem hozom el a táskámat, mert az az ő kelléke! Pofám leszakad, annyira már nem vagyunk jóhaverok, hogy róla gondoskodjak. Szólni meg nem szól senki, ha elmarad a próba. Fasza, nem? Elegem lett, de nem a színjátszásból, hanem a körülményekből. Nem akarok már meghalni, csak azt akarom hogy élhessek, de így!!!
Utolsó kommentek