Egyszer az életbe, de jó lenne, ha nem arra jönnék haza, hogy apám itthon ül a gép előtt és netezik...nincs bajom ezzel, csak az, hogy tulajdonképen addig ül itt ameddig haza nem jövök, és ezzel csak annyi a baj, hogy elveszi azt a jól eső érzést, amikor az ember hazajön, és belép a mindennpai csaták, kötelességek, viták világából a nyugogdt, otthoni fészekbe...mert azért néha van mit kipihenni.Ma például nem sikerült normális időt eltöltenünk a régi sulimban, ugyanis akkor mentünk be, amikor már a volt osztályfőnökömnek mennie kellett...hah, szóval nehéz ez. Meg a Gigivel sem tudtam találkozni, pedig már négy éve erre várok és nagyon jó lett volna összefutni, de az a megbeszélés, amin részt vettem nem engedte meg, hogy időszerűen tervezhessek. Internetes vállalkozásban kezdenék, de hát-- kevás az infó és még az sem volt elég ami ma kaptam tőlük. Olyasminek tűnik ez, mint a piramisjáték....
Kissé melankólikus vagyok tegnap óta. Magdalena tegnap bemutatta az összes barátját, persze csak képekben. Nem tudom, honnan pattant ki, de eljutottunk odáig, hogy mindegyikről mutatott egy fényképet. Mit mondjak, hogy tömör legyek, és lényegretörö? Három nagyon jó barátnője van, és vagy négy pali, akik úgynevezett "jóbarátok". Megkérdeztem ki a legjobb pali barátja, és erre készségesen válaszolt is. Szigorú a csaj, szigorú. Nem érzelgős ebben a témában. Őszintén megmondta, hogy két éve ismerkedtek meg, egy internetes fórumon, és angolul fogalmazva ő "addicted" volt iránta. Tehát(bár hibásan fogalmazott), egymás rabjai voltak. Két éve. Hangsúlyozom. Na, de most, az ő bevallása szerint, örül, hogy találkoznak, és igazából ő akarta, hogy találkozzanak, mert már régen látták egymást, és hát, nagyon jó barátok. Én meg szkeptikus vagyok. Nem hiszek már igazi, fiú-lány barátságban, úgy gondolom, hogy ez, csak valamilyen közös, hosszú, és tartalmas múlt után lehetséges, nem a fiú-lány közötti barátságot utasítom el, hanem azt, hogy ugyanolyan minősítéssel bírjon, mint egy azonos neműek között jelenlevő. Hiszen egy fiú-fiú barátság alapvetően mentes a vonzalomtól, és a biológiai érdeklődéstől....Tudom, félreérthető vagyok, csak már nagyon sok bennem a gondolat bennem ebben a témában. Jah, és a srác(Alek) állítólag úgy tekint Magdalénára, mintha a kis húga lenne...hát ez az amitől viszont már émelygek. nehéz ebben hinni, és nem tudom azt gondolni, hogy közömbösek most, egymás iránt, bár lehetséges, már túl vannak azon az időszakon. Nekem is vannak lány barátaim, és tudom, hogy működik ez, tudom, nehéz "úgy" is közömbösnek lenni....nem azt mondom nem lehetséges "diplomáciai, vagy haveri " viszony nő és férfi között...de baráti?ritkább, mint az gondolnánk...szóval így vagyok...mit is mondjak....talán már túlságosan is felnőttesen gondolkodom....és mit csináljak...féltkeny sem lehetek...és nem is akarok az lenni, de így meg nem tudom azokat a szavait teljesen elfogadni amelyeket nekem intéz, hogy fontos vagyok neki ésatöbbi...jó ez, pláne így, hogy hamarosan kimegyek, majd egy hétre, Varsóba.
Holnap szombat lesz és végre pihenek....meg Rocktogon, az jó lesz....
(fizetett hirdetés)
Utolsó kommentek