Nem tudom elég erős leszek-e....
Úgy tűnik minden a semmiben lóg és a semmi ágán ül most a szívem is. Tűzszünet van, vagy valami ilyesmi, megy az élet, s ez nem baj, menjen csak, de menjen jó időre a pokolba!A huszonhat éves "gyerek" már azóta nem volt itthon, hozzáteszem jobban is tette. Most csak ott tartunk, hogy minden megy úgy ahogy eddig. Apám idegesgedik a mostohanyám hülyeségei miatt, de ha igazán zavarná az amit csinál(ész nélkül pénzeli a munkakerülő gyerekeit, nem fizeti a rezsit, és magasról leszarja milyen állapotban van lassan a lakásunk) akkor lépne is, de úgy tűnik apám reménytelenül hülye, ő állítása szerint szerelmes. Haha. És több megértést vár el tőlem. Mert én nem tudom, hogy mennyire összetett ez a probléma. Na jó ez már tényleg sok, kavarog, mint beton a betonkeverőben, és lehet, hogy nem látom át(bár naponta elmondja a panaszait), de azt tudom, hogy egy párkapcsolat, még egy házzaság is fekete-fehér kell, hogy legyen, nincs átmenet, nincs olyan, hogy "csak egy kicsit". Mostohaanyám egyszer nem állt ki apám mellett, nagyarcú (lassan harmincas) gyerekei pedig már sokadszorra állnak ki a véleményük mellett a mi lakásunkban. Mostohaanyám meg csücsül a hét millioján, amit az előző házasságból kapart össze, apám ügyvédi tevékenysége által, és csak kussol, nem szól, de tudom, hogy utál, tudom, hogy vastagon meg van a véleménye. Csak csinálja a dolgait, csak él, csak úgy, és csak úgy minden odaadás nélkül. Mintha, nem is lenne itt. Ha mos, azt is a gyerekeire, akik ahogy már mondtam majdnem húszévesek...Elég ez nekem, tulajdonképpen sok is. És szarul áll most minden. Nincs színjátszás, nincs főiskola. Azt is úgy ahogy van elcsesztem, a színjátszás miatt.Azt meg mások cseszték el...Egyszerűen szólva: baszhatjuk mindannyian.Magdalénával azért szerencsére minden rendben, és nagyon irigyelem a körülöttem lévő párocskákat,hogy együtt lehetnek, mialatt nekünk heteket kell várni. Sokan azt mondják nem vagyok normális, ez így igaz, de soha sem gondolotam volna, hogy ennyire meg fog fogni ez a lány. Miután szakítottam a Cilivel(aki ma kért kölcsön egy szexterápiás könyvet tőlem, minő vicc!)egyetlen érzés dolgozott bennem: "szabad vagyok, na megyek és most felfalok mindenkit", aztán nesze neked...kimegyek Varsóba...én soha nem hittem a "szerelem első látásban", soha nem hittem abban sem, hogy interneten megismerkedhedtsz valakivel komolyan, most sem hiszek...mégis...hah, inkább felteszek egy képet azt többet elmond...Amúgy az egyetlen dolgom, hogy itthon ülök, és próbálok megálljt parancsolni a siklásnak, próbálom megállítani ezt a lavinát, ami elindult. Nem tudom elég erős leszek-e...
Színészek...
Utolsó kommentek