Egyveleg
Na, akkor ismét itt. Pénteken találkoztam a Gigivel, heh, kissé furcs volt. Tulajdonképpen semmi sem változott se benne, sem köztünk, csak hát ő nő lett, én meg majdnem férfi, azt hiszem ezzel mindent el is mondtam.:)Sajnos hamar el ment az idő, és sajnos nem mindenre jutott idő, talán jól átgondolom, sok ilyen találkozást kellene még beiktatni. Sokszor mondta, hogy nagyon sok dolgo visszacsinálna, én meg amellett vagyok, hogy nem lenne szabad a múlton rágódnia, hiszen ami nem történt meg, az nem történt meg. Ő maga a gátlásosságára fogja a dolgot, de hogy mondjam, ez nem lehet fal bizonyos esetekben. Még mielőtt el kezdenénk rébuszokban beszélgetni, jobb is, ha abbahagyom, mert nem akarom se magamat össze kavarni, se hülyeségeket megállapítani...az lenne a legjobb, ha kicsit őszintébben tudnánk majd ezt folytatni. Nem akart, vagy nem tudott megnyilni, nem értem hova volt az a nagy izgalom ami, miatt úgy izgult. Kissé félek, hogy kicsivel többet várt ettől a találkozástól, de hát mit tegyek. Az vagyok aki öt éve volt, és igyekszem is olyan lenni, amilyennek szeretem magam, és bocsánat ezért az egoizmusért, de egy egészséges szinten szeretem is magam, és tudom is a hibáimat, amiken változtani kellene. Például nem kellene linkeskednem. Már a sokadik kegyelem kettesemet kapom a fősulin, és az se nagyon érdekel mostanság, ha valaki hív munkát illetően. Nem tudom mire föl teszem ezt. Végezetül csak annyit a mai napról, hogy talán nem, és tényleg talán nem változtam, de egy valami biztosan egészen másképpen működik bennem most már: megtanultam sírni, megtanultam nem visszafogni a könnyeimet, és azt hiszem ezt ennek a kapcsolatnak köszönhetem. Magdaléna, és egyáltalán ez az egész személyiség, ez a lány úgy ahogy van, szőröstül bőrőstül kell, igénylem őt. Nem tudom, hogy miért. Sohasem láttam még embert, lányt, aki ennyire egészségesen kezelte volna az érzéseit. Nem zúdítja rám az féltékenységét, de azért az igaz, hogy nézi, nézi a profilomat és figyeli milyen viszonyom van másokkal. Ez tetszik. Mondjuk én is ezt teszem, és nem vagyok túl boldog akkor, amikor találok az interneten egy fehérneműs képet róla, nade egye fene. Ha van pozitív oldala ennek a kapcsolatnak akkor az az, hogy a távolság egyenlőséget teremt kösztünk, nem tudom mit csinál, akár meg is csalhat anélkül, hogy észrvenném, viszont ő sem tudja, hogy mit csinálok, és ezt ő is felismerte. És azt hiszem létezik egy speciális lengyel habitus, bér sohasem ebből a szemszögből néztem a kapcsolatunkat. Van még egy-két ismerősőm lengyelből, többnyire lányok, és ha hasonlatot akarnék találni, akkor olyanok, akár a cicák, kedvesek, imádnivalóak, de nem lehet, és nem is szabad kérni tőlük olyat, amire nem képesek, mert azt fogják gondolni, hogy uralkodni akarunk rajtuk. Hehe, de nem. Én soha sem szerettem uralkodni. Lesz munkám, az biztos, és napi tízezret fogok szakítani, de erről majd legközelebb!
Utolsó kommentek