Kulturális gyökérkezelés

Eljött az idő, ma megyek Varsóba, s az az utazás előtti utolsó bejegyzésem. Megyek, és itthagyok mindent, jó is már egy kissé megszabadulni a mindennapoktól és végre olyan tenni, amit már régóta szerettem volna, amire már régóta vágytam. Meglátogatom Magdalénát, illetve most már csak Magdziát, két napra, és egy éjszakára. Mert ez a lány, még azt is kibulizta, hogy aludjak a szobájában. Huh. Persze attól félek, hogy ezt még a szülei sem gondolták komolyan, félek tőle, hogy akkor is találnak nekem valami más helyet, csak, hogy ne vegyüljek a lányukkal. Hát.

Tele vagyok félelemmel. Jó ez az a Tokaji amit viszek ajádnékba(vendégségbe illik), kigyógyulok-e az istenverte náthánból és elfogadnak-e engem majd a szülei?De egyáltalán, nem fog-e bennem, vagy a kinézetemben csalódni a Magdaléna....Sikerül-e a vonaton elolvasnom-e a könyvet, amit ajánlott és még millió-millió megválasztolatlan kérdés. Amire pénteken tudom meg majd a választ. Aznap reggel fél 11 kor találkozunk a Kulury i Kauki, azaz a kultúra palotája előtt, romantikus, nem?

Ott fogok állni az ajtóban, akár egy kalandor, egy kék utitáskával a kezemben, támasztom a egyik lábammal a falat és csak bámulom, bámulom az előttem elvonuló utcát, az autókat, a forgatagot, és aztán egyszer csak odaláp majd ő, és nem tudom, fogalmam sincs hogy üdvözöljem, pusziljam, vagy öleljem, mert hiszen mindez jönne, de félek, hogy valamit elrontok vele...

DE jó lesz itthagyni mindent, a próbákat és az engem körülvevő embereket. Talán velem van a baj, talán én nem vagyok elégedett eléggé, de nekem kevés ami itt van. Örökös körök, újból és újból emberek között, mozdulatlanság, és céltalanság, kezdeti lelkesedés majd lanyhulás, ennyi. Balázst még felhívom, és lebeszélem vele ezt a Puma ügyet, hogy mit, jobb ha idevágom:

"Szeva Peti!
Sikerült megoldani a múltkori problémát? Tudod, szólhatsz bármi van, multkor nagy rohanásban voltam amikor hívtál...
Puma barátunk teljesen kiakadt azon, hogy interjút akartam vele csinálni. Tajtákzott a telefonban, betorzított a vonal, úgy üvöltött vagy percig. Azzal indította, hogy "egyáltalán hogy jövök ahhoz, hogy én kérdést tegyek fel neki" És hogy ebből akarok hasznot húzni, nem szégyellem magam... Nemtesz semmit én udvarias voltam, ja és meg fog veretni. Állok elébe. Tényleg elgondolkodtató, hogy mennyire nem érti egymást két ember. Ráadásul, hogy ilyen ártatlan szándékkal jövök, és ez ENNYIRE nem tűnik neki fel... Tényleg abszurd.
Majd valamikor mehetnénk Rocktogonba, de szombatira!"


Nem tudom, hogy képes ennyire megváltozni egy ember.....

na,mindent bele....lehet hogy Varsóból írok....