A szüleivel aznap este nem nagyon tudtam beszélni, arra számítottam közös varcsora lesz, de egy meghitt kis konyhai eszegetést csaptunk Magdalanénával, végre sikerült igazán megnevettem és mégcsak nem is erőlködtem, élveztem én is, azt ahogy nevet, és azt amit csinálunk, furcsa volt,de a szülei miatt keletkezett természetes feszengés pillanatok alatt eltűnt. fogmosás után magunkra zártuk az ajtót, és ott álltunk egymással szemben gyenge asztali lámpafényben, nem akartam még aludni, de tudtam, most nem az fog történni amir optimális esetben mindenki gondolna. Nem semmi szex, honnan is jönne az a vágy?És eleve elhatároztam, hogy bármi is fog történni, én nem csókolom meg, mert nem lehet. Több fájdalmat okoznék vele neki és magamnak, mint nélküle. Szóval eszembe sem jutott valahogyan testi kontaktusba kerülni vele, leemeltem egy Witkaczy(közös lengyel kedvencünk, még annak ismerkedésünk iején ő ajánlotta, hogy olvassak tőle regényeket) festményeiből készült albumot a polcáról, és lehuppantam vele az ágyára. Szépen lassan, műértő gondoskodással merültem bele a képekbe. Őpedig egyre álmosabb lett. Ha célt akartam volna érni nála, most nagyon mérges lettem volna magamra, mert ennél nagyobb balekság nem létezhet a maradék szexuális vágy kioltására, de nem akartam, persze sokat gondolkoztam abban a pillanatban, hogy ő vajon akarja-e. Azt hiszem nem lett volna még itt helye, bár a lámpaoltás után elbizonytalanodtam, mert nagyon kihívóan nézett rám, mondhatni rám tapadtak a szemei. Meglepettségemben meg is kérdeztem nem akar-e esetleg egy masszázst alvás előtt, de elutasított, s ezzel falhoz vágott, elszédültem, s gondolataim össze-vissza folydogáltam fel-fel tépett vágyaim foszlányain, úgy döntöttem alszom, ő falnak fordult, majd én is, a reggel viszont egészen különleges hangulatban indult...
Ma játszottuk másodszor a Fuente című darabot, és amennyire nem éreztem jónak annyira dicsérték a Zutiék(drámatanárom és Eszter a rendező), többé kevésbé a harmadikosoknak is tetszett, azért csak 'többé-kevésbé', mert eddig csak azt hallottam, hogy 'jó volt'. Semmi többet, ez meg felér egy negatív kritikával is...bár az biztos, hogy sokan alig tudtak megszólalni a darab után...Megint ráment az egész délutánom, de valamilyen szinten megérte, legalább is azt hiszem, majd meglátjuk, szeretném, ha siker lenne a diákszínjátszón mos t szombaton.
Összefutottam délelőtt a volt barátnőmmel, Cilivel, s olyan mersterségesen ellenséges volt, fogalmam sincs miért, de laglább még van valami kontakt közöttünk, legalább még arrogánsak vagyunk egymással szemben. Rákérdeztem, hogy vannak a barátjával, erre elég sovány választ kaptam, nyilván lapít, mert tudja, hogy ez nem a legjobb téma, és nem azért mert esetleg féltékeny lennék(persze lehet, hogy ez is benne van), de még két hete ő volt az aki áradozott nekem a telefonba, hogy így hiányzom neki, meg ő úgysem lenne képes mással összejönni, aztán tessék, most hopp, ezek szerint mégiscsak van olyan férfi a földön aki jobb lehet nála, mint én. Ez megnyugtató, mert két hónapon keresztül abban a hitben éltem, hogy szemét geci vagyok, mert én ennek ellenére nem akarok vele járni. Valljuk be ennél nagyobb bók nem létezhet senki számára sem, vagy legalább is akkor ha őszintén mondják, és ő őszintén mondta, én legalább is azt hittem...azt hiszem túl vagyok már egy kicsit a csalódottságomon, mert ez kissé pofáraesés volt. Akaratlanul is hazudott nekem és önmagának is, de legalább kiderült van más is, és azt hiszem ebben a barátnői is vastagon benne vannak, persze ő sosem volt egy erős jellem, de ő élete. Kissé azért megkönnyebültem, és valahol édes-keserű az íz, mert boldog(mindene megvan ami korábban nem volt meg neki, siker a főiskolán, barátnők és egy bizonyára szerető férfi, aki én nem tudtam lenni, bármennyire is szerettem volna). De ugyanakkor meg rossz azt érezni, hogy utál, legalább is nem maradt meg a korábbi szeretetnek egy szikrája sem. Mert akkor válaszolni arra kibaszott sms-re amit írtam nek, amelben meghívtam a diákszínjátszóra, hiszen oly sok várakozással gondoltunk erre napra. Ha nem jön el, csalódott leszek, engem nem érdekel hozza az idióta barátját is(aki még ettől lehet jó fej). De jó lenne ha látná, mi az a "kincs, amiért porig égtem" és látná, mi az, amit ő sokáig ellenzett!!!És már csak egy kérdés nem hagy nyugodni....miért jár minden hétvégén a bátyámékhoz?miért nem száll le a családomról????sohasem voltak ilyen jó barátságban!!!!!
megyek aludni, mert még felhúzom magam, Magdalena is alszik már, ma korán feküdt, tisztára ki van a napi négy órás MSNezésünktől. Fáradt. De jól teszi, én is alszom most már, előtte csak egy-két kép róla, mármint a Ciliről, emlékbe...
mi a szalagvatómon, két éve, és
ők:
ennyi, egyelőre....
Utolsó kommentek