..."csak fújna meg a szél!"
Vegyük úgy, hogy ez a nap úgy telt el, mint egy átlagon aluli szerda. Művészi semmit tevés, és semmi művészet. Ma éltem át hosszú ideje az elő, próba nélküli szerdámat...mehettem volna főiskolára unalmamban, de már annak is örültem, hogy sikerült felvennem néhány tantárgyat, mert sajna azok félévkor elfelejtődtek. Nagy rohanás, meg ilyenek. Szóval ma, a nagy eseménytelenségben csak a fejemben történtek dolgok...rágódtam erről-arról. Magdaléna nagyon furcsa volt tegnap...azt írta MSN-nen, hogy fontos vagyok neki...heh, de jól esett...volna.De nem. Furcsán hangzott, hülyén vette ki magát, mert csak úgy belelőtte a levegőbe...bár igaz kérdeztem tőle, hogy miért bókol ma nekem ennyire. Tényleg furcsa volt, mert az utóbbi napok hidegsége miatt, kezdtem úgy érezni már nem az kezdeti láng dúl benne, ami akkor...az első találkozáskor. Persze miről beszélünk, tudom, egyszer találkoztunk, és csak MSN-en tudunk együtt lenni, sütögethetnék ilyen közhelyeket, hogy "oly távol van még is oly közel", de nem merném megkockáztatni. Ennél többről van szó. De akárhogy is nézem a dolgokat, ha őszinte vagyok magammal, akkor tudom mi a baja...az, hogy nem tudunk együtt lenni, csak úgy, csak úgy spontán...és persze...hülye is vagyok egy kicsit, mert én mindig összekverem a kedvességét, egy bizonyos fajta szerelemmel. De ő még nem az, és én sem vagyok az...csak hiányzik, és jó lenne több belőle, sokkal több, és nemcsak mindig MSN dumálni...és valószínűleg kissé megsavanyodtam...talán egy kissé unalmas is lettem...persze, ez se csoda, ki vagyok égve, de nagyon. És akkor hiába bánkódok, hogy jaj, már nem ír mindennap smst, mikor tudom, hogy nincs miről, mert nincs. A lényeget tudjuk, életünk pedig e hatalmas nagy ketrec. Neki érettségi, nekem meg minden órám fel van szeletelve...szóval így fest a helyzet. De abba hagyom az ömlegést, mert átnedvesedik a monitor keserű könnyeimtől. (az is lehet, hogy a só, amely alapjában véve minden könnycseppben megtalálható, megrepeszti a képernyőt, ami már eleve légyszaros...és, na mindegy!)Lényeg, hogy hamarosan újra megyek hozzá Varsóba...egy hétre!!!
Vártam a Somát ma, hogy hívjon, de úgy látszik belefeledtkezett az elfelejtésbe. Avagy elfelejtett hívni. Pedig örültem volna a hangjának...furcsa, kezdem magamhoz igazán közel érezni, és minden héten, már vagy egy hónapja csak az jár a fejemben, hogy el kellene menni már ketten végre valahova. Dumálni egy kicsit, vagy éppen jó sokat, megnézni egy idegbeteg horrorfilmet, és utána billiárdozni egyet...jó lenne, de mikor?Talán most már ő is szabad lesz, hogy vége ennek a Diákszínjátszós mizériának.
Mára ennyi, ha lesz valami írok, de momentán nincs agyam életem büdös nagy anyahajóját a történések(és a szaftos részletek)tengere felé irányítani....
csak fújna meg a szél!......
ja, holnap levágatom a hajam!
Magdalena
Utolsó kommentek